Vacsora a postdoctorokkal...

Ma este egy vacsoran voltam a postdoctorokkal. Ez az epuletben (CNRC-Children nutrition research center) dolgozo postdoctorokat jelenti. Ebbe a csoportba meg ev elejen hivtak meg, osszefogja az osszes postdoctort, aki az epuletben dolgozik. Keddenkent van kozos konferenciank (ezen kellett prezentalnom korabban). Jelenleg havonta ketszer valaki prezentalja a tudomanyat, egyszer journal club van (amikor egy frissen publikalt tanulmanyt ismertet valaki), egyszer pedig egy prof tart nekunk eloadast. Mi ulunk az asztal korul, mi vagyunk a kozeppontban. Az igazgato es a titkarnoje nagyon komolyan veszi, hogy ismerjuk egymast, ez a vacsora is ezert volt szervezve. De van havonta ketszer kozos kaveszunetunk es egyszer happy hour, amikor a Rice Villagebe megyunk iszogatni-beszelgetni kotetlenul. Az akcentus oraim is ezzel a csoporttal volt. 23-an vagyunk, nehanyukkal nagyon joba lettem. Cathy, Justin, Jessie amerikai, Claire francia (ot nagyon birom, ugyanolyan mint en, vele szoktam a legtobbet beszelgetni), Gi, Forrest es Ping (kinai), Samer libanoni, es meg sokan masok... Termeszetesen egy kinai etterembe mentunk, ahol csoportokban rendeltunk, igy mindenfelet megkostolhattunk. Kozben beszelgettunk kotetlenul, illetve kozosen, hogy rendben van-e rendszer, mindenki meg van-e elegedve a kepzessel. Itt nagyon komolyan veszik a postdoctorok kepzeset, es azon vannak, hogy minel eredmenyesebbek legyunk.
Nekem egyebkent megint kell majd prezentalnom, legkozelebb januar vegen a sajat kutatasom, majd marcius elejen egy cikket kell ismertetnem. Egyebkentujra kezdem elvezni a prezentalast (ahogy otthon elveztem), egyedul ettol a konferenciatol tartok kicsit, ugyanis annak ellenere, hogy csak mi vagyunk fiatalok, sajnos a hangulata nem a legjobb az eloadasoknak. Ugyanis jonnek a mentorok, professzorok, es allandoan eleg komolyan kritizaljak a munkainkat (ami nem nekunk szol, hanem a fonokeinknek), de sajnos megis nekunk kell ott allni. Most igyekszunk ezen is valtoztatni, mi tobbet kerdezni az eloadotol, hogy a tobbieknek ne legyen ideje, az igazgato is eszrevette, hogy nem annyira jo ez. Szoval nem csak velem voltak gonoszak, hanem azota is mindenkit szivatnak, de remeljuk kicsit valtozik a helyzet majd. A lenyeg, hogy mi egymas kozott nagyol jol megvagyunk, szeretek talalkozni veluk, mert mindenki nagyon kedves.
Itt egy kep a tarsasagrol:

Es keszult egy kis konyvecske is, amiben mindenki benne van, roviden a kutatasi teruletunk es par mondat magunkrol, kepek... az en oldalam igy nez ki! :)

Fannus, szulok, remelem tetszik! :) A kep ala a szoveget nem en irtam(el tudjatok olvasni???), hanem Olga (a koordinatorunk), akinek meseltem, amikor leadtam a kepeket. O mindenkirol tud mindent, mindig segit, tunderi kis no. Igazi labor-pot-anyja mindenkinek. :)
Ja, es meg csak az osszedolgozasrol-egymas segiteserol. Nekunk postdoctoroknak van egy levlistank, ahol allandoan egymas segitseget kerjuk... es mukodik. Rajtunk kivul a medical centerben kb 100 (ha nem tobb) postdoc van, es multkor en is feldobtam, hogy szuksegem van egy programra, es tobben jelentkeztek, hogy oda tudjak adni. Az epuletben is egymasnak betanitunk metodikat, illetve ha valakinek van valami szuper gepe, azt hasznalhatjuk-betanitassal. Szoval kb barmihez van hozzaferesunk. Ma pedig pl az MD Andresonban voltam, ugyanis immunfloureszcens kepet szeretnenk kesziteni, es az ott dolgozo egyik magyar doki fog nekem segiteni beallitani a metodikat. Szerintem nagyon jo dolog, hogy nem kell felallitani nekunk ugyanazt, ami megvan a szomszedban, hanem ok, akik allandoan ezt csinaljak, es sokkal profibbak az adott dologban, veluk kozosen megcsinaljuk.
Na, most megyek, mert Justin Timberlake van az esti talk-showban.
Szep napot!