Amit egy honlapon talaltam:
In July 4, 1776, we claimed our independence from Britain and Democracy was born. Every day thousands leave their homeland to come to the "land of the free and the home of the brave" so they can begin their American Dream.
The United States is truly a diverse nation made up of dynamic people. Each year on July 4, Americans celebrate that freedom and independence with barbecues, picnics, and family gatherings.
A legerdekesebb az volt, hogy itt unnepnapokon sem zarnak be a kozertek, sot, ilyenkor hatalmas akciok vannak, hisz tudjak, hogy az emberek raernek elmenni vasarolgatni. Szoval nem okozott gondot, amikor realizaltam, hogy hosszu hetvege kovetkezik es semmi etel a hutoben, konnyeden be tudtam vasarolni.
vegul mi a tegnapot Zach amerikai baratunknal es kb 30 baratjaval toltottuk, ahol barbequeztunk, beszelgettunk, babymedenceben husitettuk magunkat es az italainkat. Aztan kozosen kivonultunk egy nagy fuves terre, ahol osszegyultek az emberek es kozosen neztuk a kb 20 perces tuzijatekot a felhokarcolok szomszedsagaban.
Es akkor a tuzijatek utolso ket perce:
http://www.youtube.com/watch?v=fTvBDkB6KL4
Szornyen izgalmas volt! :) Habar mi vegig azt vartuk, mikor borul langba egesz Houston! Es azt talalgattuk, vajon hany tuzolto dolgozhat most. Pont mint augusztus 20-a otthon.
Sajnos azert nem telt ennyire jol ez a nap. Akire vigyaztam kutyus, Burkus sajnos reggelre elpusztult. Meg talan a legelso kepeken a blogomban lehet latni ot, Richardek gyonyoru erdelyi kopoja, a csalad szeme-fenye volt, de mar sajnos nagyon beteg volt. A csalad fel volt keszulve... es talan en is. Istvanek nem, akiket reggel sirva hivtam, hogy azonnal jojjenek at, mert asni kell, 45 fokban, agyagos talajban egy meteres godrot. Szerencsere segitettek (nekem egyedul szerintem 3 napomba telt volna), Burkust pedig eltemettuk a kertbe (amit termeszetesen nem lenne szabad, de a csalad keresere...), en ultettem viragokat es elbucsuztunk Burkustol.
Burkus utolso napja, kozos alvas a szonyegen... :(Es nagyon reg szamoltam be arrol, hogy is telik a nyar itt Houstonban. 45 fok van, ami nem gond akkor, amikor dolgozom a legkondiban (ahol kb 15 fok van), de a hetvegek kint a szabadban szinte elviselhetetlenek. A magyar csaladok pedig szinte kivetel nelkul hazautaztak, igy jelenleg 4 apartmanban locsolok, van 3 kocsim, 2 macskam es egy kutyam, Stella- a torpe csivava, aki hozzam koltozott 5 hetre. Neha komolyan fogalmam sincs, hogy melyik kulcs mit nyit... es egyaltalan. :)
Stella egyebkent egy tunderi kiskutya, majd csinalok rola videot, mert nagyon edes. Kb 1 kilos, torpe kutya, hatalmas deneverfulek, palcika labak. Egy percre nem tagit mellolem, folyamatosan a kozelemben van...meg ejszaka is bekoltozott mellem, aminek annyira azert nem orultem, nem beszelve, hogy baromi koran ebredt. Remelem sikerul megnevelnem, hogy a helyen aludjon. Egyebkent mindenki a csodajara jar... sztem azert, mert elsore nehez eldonteni, hogy kutya-e egyaltalan! :) De azert aranyos es nagyon szeretheto.
Es epp most erkezett egy level: elfogadtak az abstractomat poszter-prezentaciora a NASPGHAN konferenciara, az Eszak-Amerikai Gyerek Gasztroenterologia, Hepatologia es Taplalkozas e'ves konferenciajara, ami eleg nagy dolog. Ez oktoberben lesz Orlandoban (Florida)... megy az egesz orvosi csoport innen, nagyon jo lesz.
A rossz hir pedig, hogy sajnos a palyazatomat, amit egy amerikai kutatoi osztondijra adtam be (fiatal gyermekgyogyasz kutatok dija), azt sajnos nem fogadtak el. Ezt evente 10 % kapja meg, eleg kompetitiv, mi megis nagyon biztunk benne, ugyanis a temam nagyon igeretes... de nem eleg klinikai, illetve ok sajnos most nem talaltak eleg jonak. Nem keseredunk el, majd legkozelebb.
Addig meg a kemeny munka, szep napot!
No comments:
Post a Comment