Szulok erkezese

Imadom a reptereket! Foleg az erkezo oldalt. Annyira boldogsagos a varakozas es a viszontlatast. :) En annyira izgultam, mintha vizsgara mentem volna.

Munka utan elkeszitettem a mexikoi vacsorat, aztan kiindultam a repterre. Nem volt egyszeru, hatalmas dugo volt a Downtown kornyeken, aztan persze jol elkavarodtam (mint mindig). Vegul azert csak kiertem. :) Katusek idoben leszalltak, habar utana fel ora volt, mire leparkolt a gep, azt megneztem a teton, integettem nekik, aztan lementem a varoba. kb 45 perc alatt beszereztek a  csomagjaikat, atjutottak a vizsgalatokon es beengedtek oket az allamokba. Az erdekes az volt, hogy meg a  vizumukat sem kertek el. Csak annyit kerdeztek, miutan megtudtak, hogy mi latogatasuk celja, hogy van-e naluk hus... (ismerik a magyarokat)

Na, hazaut sem volt annyira sima, en annyira elkavarodtam, hogy egy feloras kiterovel sikerult hazajutni, de legalabb lattak Houston esti fenyeit. Vegul a Memorial Parkban 2 helyes srachoz mentem oda, hogy rakjanak iranyba, kb 20 percig magyaraztak az utat, majd mondtak, hogy megadjak a szamukat, es ha elkavarodom, felhivhatom oket... hat nem aranyosak?! :) 

A lakast nagyon belaktak a szulok... szerintem haza sem akarnak majd menni. :) A welcome margarita es sor utan falatoztunk egy kis mexikoit... a salsa salatamat Fannus sopska salatajaval hasonlitgattak (persze a nyomaba sem ert a macedon salatanak).

Megerkeztek az elso adag jokivansagok es olelesek otthonrol. Ugy hallottam sokan gondoltatok ram... :)

Kaptam egy nagy adag sajtos rudat, amit ma mar elkezdtem osztogatni a munkahelyemen. :) Es 3 magyar konyvet is... lesz mit olvasgatnom a repuloutakon. 

Beuzemeltuk a gps-t, talan igy mar kevesbe fogunk eltevedni legkozelebb. Azonban a kocsim kerekei abszolut nem 3 szemlyre vannak tervezve. Ezt probaltam egesz elozo heten elintezni, de nem siekrult. Vagy ma el tudom intezni vagy eleg komoly gondokba fogunk utkozni... en most epp ezen is stresszelek, hogyan oldjuk meg az itteni mozgasokat. Szurkoljatok. Jo lenne, ha valami flottul menne, eddig nem ezt erzem, annyira izgulok, hogy minden jol menjen, de itt olyan nehez. Na, mindegy, a masodik vendegeknek mar konnyebb dolguk lesz. Katusekon gyakorlom. :)

Vegul ejfelkor fekudtek le Katusek (reggel 7kor). Aztan amikor en ebredtem munkaba, ok is velem keltek, nagyon nagy kukorekolas volt am reggel, nagyon eltek...habar ez lehet, hogy azert volt, mert hozzaszoktam, hogy 5 szundit vegigalszom, mire felkelek, es eddig ez senkit nem zavart... No, de majd delutan kivancsi vagyok, hogy lesznek. Az utat egyebkent jol viseltek, de eleg hosszu volt nekik (es meg semmi fennforgas sem volt)...

A legjobb az volt, hogy reggel otthon hagytam a kavemat, amit a termoszomba kitoltottem, es a buszon azt lattam, hogy Katuska rohan, kezeben a kave. A gondoskodo anyukam... :) Atadta a kavet, szoros oleles... A buszsofor rohogott. En meg mondtam, hogy bocsi, reg latott, csak most erkeztek. Szoval igy indult a napom, itt vannak a szuleim. :))))

Most epp dolgozom, eleg komoly problema van az allathazban, remelem meg tudom menteni az egereimet es a kiserleteinket. Meg most egy ketnapos konferencia is van, es munkam is... :(

De Szakusek bejonnek a busszal a medical centerbe, tehat a mai program, hogy megmutatom a munkahelyem, a gyerekkorhazat, ebedelunk, aztan utnak engedem oket. Hermann Park, Rice University, Rice Village. Remelem ugyesen feltalaljak magukat. Fannus, ne aggodj, azt mar tudjak, hol van az egyik legnagyobb Gap (pont utba is esik ma nekik). :)

Millio puszit kuldd Nektek a Nagy Szakal Csalad innen Houstonbol! :)