hazaut, otthon az unnepek alatt, visszaut

Annyira jo volt ez a par nap otthon. Kulon halas vagyok mindazoknak, akik szenteltek nekem idot es meg boldogabba tettek az unnepeket otthon, Budapesten!
A hazautam szerencses volt, szerintem en voltam az egyetlen, aki minden problema es keses nelkul hazaerkezett a havas Europaba. Nagyon jo volt a szuleimmel, nagyszulokkel, keresztszulokkel es draga noverkemmel lenni. Nem telt el hosszu ido, hogy kint voltam, de az unnepek biztosan nehezen teltek volna nelkuletek. Szerencsere a karacsony alatt a teljes csaladdal talalkozhattam es sok idot tolthettunk egyutt.
Es akkor meg nem is beszeltem a baratokrol. Kulon koszonet a reggel 5-ig porgo fiataloknak, akik megkonnyitettek az 'atallast'... :) Petranak kulon dicseret, aki szinte az osszes estemet feldobta beszelgetessel, bulival es sok-sok borral. Nem sorolok fel mindenkit, mert ugyis tudjatok, hogy talalkoztatok velem, en meg nagyon halas vagyok. Annyira jo volt megtudni, hogy ennyien nyomon kovetitek a blogom, igyekszem tovabbra is rendre beszamolni az izgalmas elmenyekrol... mert hat itt az van.
Kezdenem is a hazautammal Houstonba, mert hat nem volt egyszeru. Eloszor is ejjel 2-re sikerult osszepakolni, mert hat annyira nem akarodzott belegondolni, hogy megint jonni kell. Aztan 2 ora alvas utan irany a repter, borond 24 kilo, pipa. Bejutas pipa. Azonban a gep csaknem szallt fel egy oraig, igy komoly kesessel erkeztunk meg Parizsba. Nekem eredetileg lett volna masfel oram atszallni, azonban a keses miatt mar mondtak is, hogy attettek egy delutani gepre. Azert tobben elkezdtunk futni, hatha elerjuk a csatlakozast, de sajnos terminalt kellett valtani (ilyenkor teljesen ki kell menni es ujra becsekkolni, biztonsagi ellenorzes). Mire a tablahoz ertem, lattam, hogy a gepem mar lezartak. Mehettem az Air France szolgalati irodajaba, ahol annyira nem voltak segitokeszek, egy oras fel-ala rohangalas utan visszamentem az air francehez, odamentem egy masik holgyhoz, aki keszsegesen kiallitotta az uj ket jegyemet. Sajnos ekkor szembesultem azzal, hogy New Yorkban at kell szallnom, ami eleg felelmetesnek hangzott, igy az unnepek utan ugyanis tele van emberekkel. Elegge ketsegesnek ereztem hogy elerem ott majd a csatlakozast, ugyanis masfel oram volt ott is. Viszont addig is varnom kellett 5 orat a parizsi repteren. Meg szerencse, hogy a Jezuskatol konyveket kaptam, igy nem unatkoztam. Aztan a 8 oras uton nem ult mellettem senki, igy megint kicsit el tudtam fekudni. New Yorkban megint teljesen ki kellett csekkolni. En ezt egyaltalan nem ertem!!!! Be kellett lepni az allamokba, ezzel nem gond volt, szinte mar vartak! :) De a borondomet is meg kellett varnom, athurcolnom 100 meterre, ahol ujra feladni. (Itt meg megvolt a borondom.) Aztan futas ket terminallal arrebb, futni a legmesszebb levo kapuhoz. Ekkor azt hittem mar nem tortenhet semmi, de a kapunal nem az en gepem volt kiirva. Persze kiderult, hogy egy kapurol inditanak tobb jaratot is, igy aztan ittam egy finom strarbucks kavet (ami nagyon kellett a torkomnak, mert a gepen kb 10 fok volt, pokroccal, kabatban majd megfagytam) es fel a gepre. Ujabb orom az uromben, senki nem ult mellettem, igy teljesen elfekudve tudtam aludni 4 orat. El se hittem, hogy ropke 20 ora utan Houstonban vagyok. Budapest, Parizs, New York utan vegre kis meleg szello. Annyira faradt voltam, hogy ketsegbeesni sem tudtam es hisztirohamot sem kaptam, amikor fel ora utan az osszes borondot elhordta a tarsasag es az enyem sehol. Asszem nem nagyon van ennel rosszabb erzes, amikor egyedul allsz ott, es a borondodet varod, de a szalag megall es vege. Elvonszoltam magam a csomagbejelentohoz es fel oras egyeztetes utan azt igertek ma delutan 5ig fedexxel kikuldik, ha megerkezik. Hat meg van egy perc... nem tudom, mi a *!%'"%!***! Remelem megjon, nem nagyon lenne energiam azzal foglalkozni, hogy a borondomre vadaszok vagy karteritest kovetelek. Tisztara, mintha Matyi egy utja lett volna! :)
Na, vegul ejjel kettore ertem haza. Azert orulok, hogy nem elso alkalommal tortent ez, mert tutivisszafordultam volna valahol, es orulok, hogy nem a karacsonyi otthoni idombol ment, de azert mar kicsit sok volt. :) Most viszont mar akarhol dobnak le, akar Tokioban is, semmi problema nem erhet, azt erzem.
Na, es legalabb valami vidam dolog: uzenetek vartak a lakasomban, hogy Isten hozott es hasonlok, es a hutoben a vacsoram... amirol lecsusztam ugyan, de ma azt ebedelhettem. :) Fel is ebresztettem Istvant, hogy megkoszonjem neki, aki azt mondta, hogy orul,hogy lat, de valahogy nem ereztem oszintenek a mosolyat ejjel fel3kor! :)
Ma pedig 4 ora alvas utan bementem dolgozni, ahol Richardnak elmelnybeszamolot tartottam, aztan kaptam munkat, hogy ne aludjak el. 4ig birtam is a munkat. Sokat beszelgettem Henryvel, az indiai fiuval es Christinaval (ok akik meg az emeleten dolgoznak, mindenkinek meseltem az utamrol). Neha volt egy-két holtpont, de most megint porgok, varom a csomagom, aztan a fiukkal vacsizom, elmenybeszamolo minden reszrol. Ja, es vasarolni is el kell mennem.
Remelem kibirom 9ig, aztan alvas...

Na, megegyszer koszonom mindenkinek, hogy ilyen nagy szeretettel es erdeklodessel vartatok, nagyon jo volt otthon es nagyon sok erot adott, hogy kibirjam ilyen messze nelkuletek a kovetkezo egy evben! Jovo karacsonykor a Vorosmarty teren a hoban vagy itt nalam talalkozunk. Tovabbra is all a meghivas, varok mindenkit soksok szerettel (ez egy nyilt blog, szoval ez csak a hivatalos blogkovetokre ervenyes!!!) :)

Millio puszi nektek!